kormany tamogatas

Vim LOGO

Mol logo

 

kallos logo_01

A hét tárgya

Ez alkalommal a hét tárgyának egy fényképet választottunk. Ezzel a képpel búcsúzunk a Néprajzi Gyűjtemény létrehozójától, Kallós Zoltántól.

KaZo FoA 17 24 1

Leltári száma: KaZo_FoA_17_24_1 Lelőhelye: Kallós Zoltán Néprajzi Gyűjtemény

A kép Szegeden készült, a Móra Ferenc Könyvesboltban, ahol Kallós Zoltán éppen a Balládák könyvét dedikálja. Az első, Magyarországon megjelent kiadás 1973-ban a Magyar Helikon kiadó gondozásában került az olvasók kezébe. Ehhez a kiadáshoz 4 kisméretű bakelitlemez is tartozott, melyeken néhány ballada eredeti énekelt változata hallható.
A 259 balladát tartalmazó kötetet először 1970-ben jelent meg a Kriterion Kiadó gondozásában Romániában. A megjelenést követően hamar berobbant a romániai és magyarországi köztudatba is, népszerű lett. A könyv az egyik leggazdagabb magyar balladagyűjteménynek számít, ahogy az egyik kiadás alcíme is mutatja akkor még „élő erdélyi és moldvai magyar népballadákat” gyűjtött össze Kallós Zoltán négy néprajzilag jelentős tájról, Moldvából, Gyimesből, Mezőségről és Kalotaszegről. Nagy László költő, az Élet és Irodalom, 1971. október 23-i számában Adok nektek aranyvesszőt címmel méltatja a Balladák könyvét, így ír: „Mert ma is élő balladákat olvashatok a nagyon megapadt Dunánál. Olvashatok, mert férfi akadt Erdélyben, hűségesen elszánt, aki eleven énekeket gyűjtve, aranyvesszőt ad: Verjétek meg a temetőt! Támasszátok föl anyátokat, árvák! Csapjátok meg azokat is, akik meghúzták a halálharangot a balladára.  Ez a férfi egymaga többet lejegyzett balladát, mint az előtte járók együttesen... Utazik a kiszemelt énekeséhez Kallós Zoltán. S mire a sebek is megvirradnak, megjelenik. Énekre nyitja a lepecsételt szájakat is.”
Vargyas Lajos népzenekutató, 1971-ben az Ethnographiában közölte véleményét a Balladák könyvéről: „... azok a gyűjtemények, amik addig megjelentek, nem jutottak el a néphez. ... A Kriterion által kiadott könyv eljutott minden olvasni tudó réteghez, népkönyv lett. Annyira nagy hatással volt akkor az erdélyi magyarságra, hogy mindenki tudta, hogy megjelent Kallós Balladás könyve. Legalábbis, nekem nem volt olyan ismerősöm, aki ne tudta volna. ... Nekem az a véleményem, hogy egyrészt hiány volt, másrészt egyfajta reakció volt a hatalom ellen.” (Bereczki Ibolya: Indulj el egy úton... Kallós Zoltán. Kiállítás katalógusok 8.)

Object of the week

This time the object of the week is a photograph from the Kallós Archive. With this picture we commemorate Zoltán Kallós, deceased on 14 February 2018. The picture shows the ethnographer in 1973, inscribing his book Balladák könyve (Book of Ballads) in Szeged, Hungary. Kallós was one of the most prominent and successful Hungarian folklore collectors of the 20th century. His collections have encompassed tangible and intangible elements of the Hungarian, Romanian, Saxon and Roma communities of Transylvania and have proved invaluable to the preservation of European folk culture.

 

A hét tárgya

Fonók ideje

Ősszel, a betakarítások végeztével számos női társasmunka vette kezdetét a falusi közösségekben. Ilyen volt a fonó is, ami egészen farsang végéig tartott. Ezen alkalmakon a kenderszösz fonallá sodrása volt a munka. A fonók szerveződése többféle módon történhetett, például rokoni- és szomszédsági alapon. Ilyenkor vagy az egyik család házánál vagy sorra járva minden családot, más-más helyen rendezték meg a fonást. A falu egy-egy jobbmódú asszonya (papné, jegyzőné) megengedhette, hogy egymaga tartson fonót a leányoknak, ahol a fiatalok a vendéglátásért cserébe a gazdasszony szöszét fonták meg. A fonó harmadik típusát a felnőtt lányok szervezték. Egy szobát vagy házat béreltek, ahol mindenki a saját fonalát fonta.  Az est végére, ha megérkeztek a legények, akkor tánc is kerekedhetett. A hetente megszervezett fonók kiváló alkalmat biztosítottak az ismerkedésre, udvarlásra, s így fontos szerepet játszottak a párválasztásban is. Munka közben mesékkel, találós kérdésekkel, dalokkal és játékokkal szórakoztatták egymást a fiatalok, s majd csak a munka után vehette kezdetét a tánc.

A farsang vége felé, és így a fonók idejének a végéhez is közeledve egy orsót választottunk hét tárgyának, egy olyan eszközt mely elengedhetetlen a fonáshoz. (MNL, Szendrey Zsigmond: Magyar népszokások a fonóban. In: Ethnographia XXXIX. 1928.147-164.)

01

Leltári száma: 2015.05.44 Lelőhelye: Kallós Zoltán Néprajzi Gyűjtemény

A jobb kézben tartott orsó forgatásával és a szálak együttes sodrásával készült el a kender, len vagy gyapjú szöszből (mosott, kifésült szálakból) a fonal. Az orsókat esztergálással készítették, így megalkotásuk hozzáértést igényelt. Vannak egyszerűbb és díszesebb darabok is. Az általunk választott orsó díszesen esztergált és festett, a végén háromzörgős, festett orsókarika. A karikából három gyűrűt választottak le, amelyek megszáradtak és zörgő hangot adnak ki az orsó pörgetése során. Ezért hívják csörgőorsónak is. Az ilyen díszes, csörgős darabok fiatal lányoknak készültek. (MNL)

Object of the week

This time of the year was traditionally the season of the so called “fonó”, which was a gathering where the women of the village span their yarn. Therefore the object of the week is a traditional spindle used during this activity.

Bővebben...

 

A hét tárgya

A hét tárgya

A hét tárgya sorozatunkat 2015. február 2-án indítottuk útjára. Minden hét kedjén egy olyan tárgyat mutatunk be a Kallós Zoltán Néprajzi Gyűjteményből, amely kapcsolódik a hét jeles napjaihoz, szokásaihoz az Alapítvány életéhez kapcsolódó fontosabb alkalmakhoz. A legelső hét tárgya egy dohánytartó bödön volt, azóta sok tárgyat mutattunk már be az érdeklődőknek. E heti tárgyunk pedig a 156. a sorban.

Ehhez a dátumhoz kapcsolódva a héten a 2015.02.02-es leltári számú tárgyat választottuk, amely szász egy női kötény.

1

Egy szamosújvári gyűjtő szász anyaga egyszerre került be gyűjteményünkbe, melynek egyik darabja a leheletfinom anyagú, fehér hímzéssel díszített darab. A közepén a szászok által igencsak kedvelt szőlő motívum rendeződik indába, melyet farkasfogas díszítés és felhajtások kereteznek. Körben pamutcsipkével szegélyezett. A szász kötények jellemzője a viselő nevének és a készítés dátumának feltüntetése is, ami ezen a darabon hiányzik.

Orbán Balázs a Székelyföld leírásában így jellemzi a szász nők vieletét: „Sokkal szebb és festőibb a nők díszöltözéke; ennél a sürűn ránczolt szoknya, a czifrán hímzett, szintén sürűn ránczolt ing, a csipke vagy paszomántos előkötény képezi az alsó öltönyt, mit előnyösen egészitnek ki a gazdag ékszerek: a valóban szép bogláros öv és mellcsillag.”

Object of the week

On February 2, 2015 we started the Object of the week series, where we present each week an object from the Zoltán Kallós Ethnographic Collection, related to major holidays and the everyday life of the Transylvanian peasantry. Related to this jubilee we present the item nr. 2015.02.02. from our collection: a Transylvanian Saxon women’s apron, decorated in traditional manner with grape motifs and lace.

Bővebben...

 

A hét tárgya

Január 22. Magyar kultúra napja

1989. óta ünnepeljük a Magyar kultúra napját január 22-én. 1823-ban ezen a napon tisztázta le Kölcsey Ferenc „Hymnus, a Magyar nép zivataros századaiból” című költeményét, amely Erkel Ferenc megzenésítésével vált Magyarország nemzeti himnuszává. Ennek 195-ik évfordulóján egy különleges tárgyat választottunk hét tárgyának: Maracskó Tibor olimpiai ezüst- és bronzérmes világbajnok öttusázó mezét. A Mexikóvárosban megrendezett 1975-ös világbajnokság férfi csapatversenyében a Maracskót is soraiban tudó magyar csapat első helyen végzett. Maracskó ebben a mezben lépett a dobogó legfelsőbb fokára, hogy az érem átvétele után meghallgassa – az elmondása szerint – legszebb dallamokat. A mezt 1986-ban ajándékozta az akkor 60 éves Kallós Zoltánnak, azzal az üzenettel, hogy életében legyen olyan boldog, mint amilyen boldog ő volt, amikor ebben a mezben a Himnuszt hallgathatta.

1

Leltári száma: 2018.01.01 Lelőhelye: Kallós Zoltán Néprajzi Gyűjtemény

Bővebben...

 

A hét tárgya

A hét tárgya

A téli, hideg idő beálltával a paraszti viseletbe előkerültek olyan ruhadarabok, amelyeket az év többi részében nem hordtak, vagy kíméltek. Ilyen volt a csizma is, mely értéke miatt generációkon át is öröklődhetett. Tőkés Béla 1938-ban megjelent leírásában olvasható, hogy a magyarpalatkai (Mezőség, Kolozs megye) női viseletnek télen és ünnepnapokon volt része ez a lábbeli. Így, tehát télen vették fel a csizmát, melybe háziszőttes gyapjúkapcát húztak. A fiatalabbak magasszárú fűzős cipőt is viseltek. Természetesen a felsőruházatban is megmutatkozott a hideg ellen való védekezés. Tőkés a szőrével befelé fordított mejjrevalóról, a kizárólag télen, szőrével kifele viselt ujjas kurta bundáról és a szőrével befele fordított ujjas kozsokról tudósít a téli felsőruházatok tekintetében. (Tőkés Béla: Magyarpalatkai viselet. In: Ethnographia XLIX. 1-2. 1938.)

A téli időszakban viselt ruhadarabokhoz kapcsolódva egy csizmát választottunk hét tárgyának Mezőkeszüből, Mezőségről.

01

Leltári száma: 2015.19.02.1-2 Lelőhelye: Kallós Zoltán Néprajzi Gyűjtemény

Ez a darab csizmadiamester munkája, Kolozsváron készült. Anyaga növényi cserzésű fekete borjúbőr, hátul varrott, dupla szegezett talpú, formázott bőr sarkú, talpán és sarkán gumi rátéttel. Mindkét páron húzószalag.

Object of the week

With the cold winter weather we present an element of the winter clothing. The object of the week is a women’s boot made in Kolozsvár (Cluj), and it was made from calf-skin, and has rubber sole.

Bővebben...

 
További cikkeink...

VÁLASZÚTI HÍRMONDÓ

a válaszúti diákok újsága 

final

        

         FŐ TÁMOGATÓINK

 

1227653 

images

 

communitas fuggoleges

 

Soros

 

77

 

dension

 

kormany

 

nefmi

 

Kim

 

ministerul cultelor

 

sigla-consiliul-judetean-cluj

 

nemzeti alapitvany

 

balassi

 

 

 

PARTNEREINK

 

irinyi

 

dorog

 

 

TEKA

 

Face-time Tv

 

160x280px

 


HONLAPCSALÁD


untitled-crops

 

Oldalainkat 50 vendég böngészi